Self-gaslighting

A korábbi bejegyzésben ismertetett gaslightinghoz kapcsolódik a self-gashlighting. Az ön-gázlángozás során nem egy külső személy kérdőjelez meg minket, hanem mi saját magunkat. A folyamat leginkább saját érzéseink valóságosságában való kételkedést jelenti. Például, ha valaki olyat tesz, ami ránk nézve negatív, emiatt dühösek vagy szomorúak vagyunk, azonban nem fogadjuk el ezeket az érzéseket, hanem azzal "nyugtatjuk" magunkat, hogy biztosan mi észleltük másként vagy esetleg túlreagáljuk a helyzetet.
Kialakulásának okai eléggé összetettek. A környezet hatása ebben az esetben is meghatározó lehet, főleg a koragyermekkori élmények. Ebben az időszakban internalizáljuk (belsővé tesszük) a környezetünk reakcióit, akár azt a feltételezést is, hogy az érzéseink, reakcióink túlzók, nem valósak. Ez ugyanúgy igaz a további korszakokra is, hiszen a környezetünkből érkező visszajelzések nagyban meghatározzák az önmagunkról kialakított képünket.
Gyakori, hogy a self-gashlighting egy korábbi érzelmileg bántalmazó kapcsolatra vezethető vissza, de akár mentális betegség (pl.: szorongás, depresszió, étkezési zavarok) kísérőjelensége is lehet.
Leküzdésében az első és legfontosabb lépés a probléma tudatosítása, hiszen csak ezt követően válhatunk nyitottá a változásra. Hasznos lehet végiggondolni, hogy mikor kezdődött a folyamat, mire vezethető vissza, van-e a környezetünkben olyan személy, aki felerősíti? Ezt követően pedig érdemes tudatosan figyelnünk az érzéseinkre, elfogadni és megélni őket! A cél, hogy minél inkább tudatosítjuk magunkban az érzéseinket, elfogadjuk azok valódiságát és ne kezdjük el automatikusan elítélni önmagunkat egy negatív érzés megjelenésekor.
Amennyiben egyedül nem megy, érdemes szakember segítségét kérni.