Binge-watching

Ha nyár, akkor szabadság és szünet. Az utóbbi években egyre többen számolnak be arról, hogy akár néhány nap alatt végig néznek több évadot is egy sorozatból. Feltételezem a poszt olvasói között is akadnak olyanok, akik számára nem ismeretlen ez a jelenség.
Fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla, ugyanis a binge-watching egyre több fiatal életében megjelenik és amilyen jó szórakozásnak tűnik, annyi veszélye is lehet (pl. kialvatlanság, szociális elszigetelődés vagy egy-egy évad után a kiüresedés, lehangoltság)

A streaming szolgáltatók megjelenése óta egyre elterjedtebbé vált a sorozatdaralás.    A korábbi sorozatnézési szokásokhoz képest, már a nézőké a választás, hogy mikor és mit néznek. Régebben heteket kellett várni egy-egy új részre, ami képes volt növelni az újabb részek iránt érzett kíváncsiságot, várakozást és izgalmat. Ezzel szemben egyre több sorozat esetében egyszerre érkezik meg egy évad több része.

A sorozatok 45-60 perces részei azt az illúziót keltik bennünk, hogy kevesebb időt "rabolnak el" tőlünk, mint a közel két órás filmek. A sorozatnézés célja általában a kikapcsolódás. Azonban sok minden befolyásolhatja, hogy mi alapján választunk sorozatot. Van, amit csak azért kezdünk el nézni, mert népszerűnek számít, a csapból is az folyik, így felkelti az érdeklődésünket. Azonban előfordul, hogy az aktuális élethelyzetünknek, érzelmeinknek megfelelően választunk, olyan történteteket keresünk, amelyekben azonosulni tudunk a szereplővel vagy magával a történettel. Egyik veszélye, hogy általában este nézünk sorozatot és a sok "csak még egy rész" miatt az alvás mennyisége (valamint a felszabaduló dopamin mennyiség miatt a minősége is) csökken. Ameddig a tevékenység nem megy az egészségünk, munkánk, vagy szociális élet rovására, addig nem igazán beszélhetünk kórosan negatív következményekről.
A binge-watching hátterében több pszichológiai jelenség, tényező áll, a teljesség igénye nélkül megpróbáltam összegyűjteni őket:
A választás módjától függetlenül, amikor belekezdünk egy sorozatba, az agyunk dopamint termel, mint minden olyan aktivitásnál, ami kellemes számunkra. A dopamin egy természetes, belső jutalom a testünknek, ami arra ingerel, hogy tovább folytassuk az örömszerző tevékenységet, így belekezdünk egy újabb részbe. Így alakulhat ki függőség a sorozatoktól, ami lényegét tekintve hasonló, mint bármelyik függőség.
A másik tényező szintén az agyunkkal van kapcsolatban. Ha elmerülünk egy fantáziavilágban - legyen az egy könyv, film vagy egy sorozat -, akkor az agyunk az ezek által szerzett élményeinket is valós emlékekként rögzíti. Kutatások bizonyították, hogy ezen történetek megismerése során, ugyanazok az agyi területek aktiválódnak, mint amelyek a valódi életünk élményeinek hatására. Emiatt elkezdünk kötődni kedvenc szereplőinkhöz, foglalkoztatnak minket a problémáik. Ráadásul a sorozatoknál gyakori, hogy egyes részek nyitott kérdésekkel, drámai helyzetekkel zárulnak, amelyek egyfajta stresszhelyzetet alakítanak ki, hiszen nem tudjuk pontosan, hogy mi is fog történni. A stressz általál kiváltott hormonválasz miatt elindítjuk a következő részt. Egy sorozat vége, akár egyfajta gyászreakciót is kiválthat, mintha tényleg elveszítettünk volna valakit.
Mivel a néző meg tudja határozni, hogy mit és mikor néz meg, hogy mennyi időt fordít a megtekintésre, növelheti az észlelt autonómiáját, kontrollt gyakorolhat.
A következő fontos tényező a lezárás iránti igény lehet. A fogalom Kruglanski nevéhez köthető, aki szerint a lezárás iránti igény az egyén arra irányuló vágya, hogy egy kérdésre konkrét választ kapjon, az átláthatatlansággal és kétértelműséggel szemben.