A depresszió
Hangulatunk a napi történések hatására gyakran változik. A hangulatváltozás és a hangulatzavar azonban nem ugyanaz!
Abban az esetben beszélhetünk hangulatzavarról, ha a hangulat tartósan és szélsőséges irányba tolódik el, ami a magatartás, az érzelmi reakciók, a kognitív és vegetatív funkciók zavarával is társul. Ilyen esetben sérülhetnek a szociális kapcsolatok, visszaeshet a munkahelyi teljesítmény is. A hangulatzavarokra jellemző, hogy az egyén kellemetlenségérzést él meg, emellett szomatikus tünetek is megjelentnek. A depresszió multifaktoriális betegség, vagyis egyszerre több tényező egyidejű megjelenése vezethet a betegség kialakulásához. Tünettani fogalom, mely több, egymástól jelentősen eltérő betegséget foglal magába (de erről következő részben).
A depresszió főbb tünetei közé sorolható a szomorúság, a motivációhiány, az alvásproblémák, a tehetetlenség érzés, valamint az önértékelés csökkenése. Annak ellenére, hogy egyre gyakoribb probléma, nagyon keveset beszélünk róla és rengeteg depresszióval kapcsolatos tévhit él az emberekben. A depressziót (és minden hangulatzavart) kívülről nehéz megérteni, ráadásul azok, akik benne vannak, pedig nehezen tudnák elmagyarázni másoknak. Ha valamit nem értünk, az első érzésünk a félelem, a félelmünk csökkentése érdekében, pedig könnyen támaszkodunk tévhitekre vagy akár stigmatizálunk. Véleményem szerint azért is fontos, hogy megváltozzon a társadalom mentális zavarokhoz való hozzáállása, mert amíg tabu erről beszélni, sok ember nem is mer segítséget kérni, hiszen tart tőle, hogy a környezete ezt a gyengeség jelének tekintené.
Az egyik gyakori tévhit, hogy a depresszió egyenlő a rosszkedvűséggel, ami nem igaz, mivel a depresszió ennél sokkal több, összetettebb folyamat! Egyik alapvető különbség, hogy a rosszkedv csillapodik, elmúlik, továbbá tisztában vagyunk azzal, hogy mi váltotta ki. Depresszió esetén a hangulat tartósan változik negatív irányba, valamint sokkal nehezebb feltárni a kiváltó okot, inkább okokat.
A másik tévhit, hogy a depresszió legyőzhető, ha az illető összeszedi magát. A depresszió nem választás vagy akarat kérdése. Senki sem ilyen tüneteket akarna magának. A depresszió valójában az agy kémiai állapotának, a személy működésének, valamint a környezet bonyolult kölcsönhatása nyomán alakul ki. Bármennyire is tudatosak vagy erősek vagyunk, az akaraterővel nem tudjuk megváltoztatni az agyunk kémiai működését, például, hogy milyen neurotranszmitterek aktiválódnak az agyunkban.
A harmadik gyakori tévhit, hogy a depresszió a negatív gondolkodás eredménye. Gyakran olvashatunk a pozitív szemléletmód fontosságáról, arról, hogy kezdje el az ember a poharat végre félig telinek látni. Ez sok esetben hasznos javaslat, azonban depresszió esetén ez nem segít. Ha valaki depressziós, a gondolkodása beszűkül, merevebbé válik, és képtelen megtenni azt a gondolkodási erőfeszítést, amire szükséges lenne az új hozzáállás elsajátításához.
Figyeljünk önmagunkra és a környezetünkre is! Ha felmerül a hangulat zavar gyanúja, érdemes (és fontos) szakember segítséget kérni!